Már a 19. században, amikor még nem született meg a nagyméretű kiskereskedelem, az emberek általában minden napi szükségletüket a munkahelyükhöz vagy lakóhelyükhöz közeli élelmiszerboltban vásárolták meg. Ezeket a napi szükségleteket fahordókba, vászonzacskókba vagy fadobozokba csomagolják, és miután ömlesztve szállítják az élelmiszerboltba, fejtörést okoz, hogyan lehet darabonként eladni a fogyasztóknak. Az emberek csak kosarakkal vagy házi zsákokkal mehetnek ki vásárolni. A papírgyártás alapanyaga akkoriban még a rossz minőségű, mennyiségben hiányos jutaszálak és régi vászonfejek voltak, amelyek még az újságnyomtatás igényeit sem tudták kielégíteni. 1844 körül a német Friedrich Kohler feltalálta a fapép papírgyártást, amely nagyban elősegítette a papíripar fejlődését, és közvetve megszületett a történelem első kereskedelmi papírzacskója. 1852-ben Francis Waller amerikai botanikus feltalálta az első papírzacskó-készítő gépet, amelyet később Franciaországban, Nagy-Britanniában és más európai országokban népszerűsítettek. Később a rétegelt lemezből készült papírzacskók megszületése és a papírzacskó varrási technológia fejlődése az ömlesztett áruk szállításánál korábban használt pamutzacskókat papírzacskókra váltotta fel.
És ami az első nátronpapír zacskót vásárláshoz illeti, az 1908-ban született St. Paulban (Minnesota, USA). Walter Duvina, egy helyi élelmiszerbolt elkezdte keresni a módját, hogy a fogyasztókat egyszerre többet vásároljon, hogy fellendítse értékesítés. Duvina szerint egy előregyártott táskának kell lennie, amely olcsó és könnyen használható, és legalább 75 fontot bír el. Sok próbálkozás és hiba után a zacskó textúráját nátronpapírra zárta, mivel tűlevelű fákból készült, hosszú farostokkal, és enyhe marónátron és szulfid vegyszerekkel kezelték a főzési folyamat során, így a farostok eredeti szilárdsága kisebb. sérült, ezért a kész papír szorosan kapcsolódik a szálak között, a papír pedig szívós, és nagyobb feszültséget és nyomást is elbír törés nélkül. Négy évvel később megszületett az első nátronpapír zacskó a vásárláshoz. Téglalap alakú alja van, és nagyobb a térfogata, mint a hagyományos V-fenekű papírzacskóké. Az alján és mindkét oldalán egy kötél fut át, hogy növelje teherbíró képességét, és két húzógyűrűt képez a papírzacskó felső végén, hogy az emberek hordozhassák. Duvina ezt a bevásárlótáskát saját magáról nevezte el, és 1915-ben szabadalmat kért rá. Jelenleg ennek a bevásárlótáskának az éves értékesítési volumene meghaladta a 100 milliót.
